Tough Days 🌸

Igazából már fogalmam sincs milyen nap van..

Nem vagyok hülye, szimplán alig használom a telefonom, ami elég nehéz dolog. Valjuk be, hogy eléggé függünk tőle. De ami totál kikészít azaz időeltolódás. Egy normálisat nem tudok beszélni senkivel. Konkrétan ma apa épphogy felvette (neki) este és már mondtam is, hogy konkrétan van 0.0 mp-em beszélni, mert már kezdődött is a feladat. 

Még egy hétig húzódik a tréning része. Az egész arról szól, hogy énekelünk, feladatokat oldunk meg, amiket majd a gyerekekkel is megfogunk oldani. Illetve egy egész könyvet kaptunk arról, hogy hogyan kell a gyerekekkel bánni, mit kezdjünk velük ha bepisilnek, hogy kezeljük a furcsább és furcsább eseteket. Mivel én az istállóban vagyok, egy csomó tréning dolgot kihagyok, mert etetni és ápolni kell a lovakat és kitakarítani az istállókat. 15 lóról van szó, már a kedvencem is megvan 😏❤️. 

Amúgy már átjöttünk a saját táborunkba. Sokkal tisztább, vagy csak hozzá szoktam, hogy minden sarokban van valami naaagy bogár, ami vagy döglött vagy annak tetteti magát, aztán amint lefekszel aludni megmozdul...😅😪

Itt minden közelebb van egymáshoz, de akkor is sétálni kell felfele ..

Reggel indulunk a másik táborba további oktatásra. Azt mondják az a hely egy hegy oldalán van...úgy döntöttem nem megyek 😂😂 de persze kell! De nézzük a jó oldalát az egésznek olyan lábam lesz, mint amiről mindig is álmodtam. 

A kedvencem ezen a helyen, hogy azt ajánlották ha látsz egy olyan kígyót, ami nem fekete, akkor fordulj vissza. Első kérdésem az volt, hogy mi van ha este van. Azt mondták, hogy amúgy sem kellene közel menni hozzájuk... 

na mindegy 😏

A másik kedvencem, hogy ha szembe találkozunk egy medvével akkor emeljük fel mindkét karunkat a magasba és üldözzük el...hát nem tudom ezt hogyan gondolták, de ha én meglátok egy medvét a két kezemmel kalimpálva fogok el futni onnan.

Jártunk a városba is (Brevard), megálltunk egy japán étteremnél. Gondoltam bevetem nagy japán tudásom és megkérdezem tőle, hogy japán. Nem értette úgyhogy megkérdeztem tőle angolul, azt válaszolta nem...😪

Igaz ez nem most történt, de felduzzadt a jobb bokám. Valószínüleg egy allergiás reakció valamilyen újszerü bogár csípésére. Már jól vagyok, le ment a duzzanat. 

Már csak a kajázást kellene valahogy megoldani...

Megígértem magamnak, hogy semmi cukor stb. De egyszerüen csak gyors kaja van. 

Reggeli: palacsinta juharsziruppal, müzli. 

Ebéd: hamburger, hotdog, corndog, pizza (nem egyszerre, csak ezek voltak eddig) persze néha (hetente eszer) beraknak egy csirkés menüt krumplival. 

Vacsi: spaghetti, csirkes valami, brownie, fagyi. 

Ha van saláta azon is látod, hogy fullra boltbol vett és nem zöldségesnél vásárolt dolgokat vágnak össze. 

Az emberek amúgy itt nagyon nyitottak, egyikőjük habár csak 2 órája ismertük egymást elmondta, hogy pánszexuális és a pasija egy transzgender, vagyis nőnek született, de szerinte ez nem neki rendeltetett ezért férfivá operáltatta magát. Mondtam is neki, hogy ha ezt más embernek mondaná tuti 10 km-re arrébb állna tőle, mert szerintem, mi, Európaiak nem vagyunk túl elfogadóak ilyen téren. De persze mindig vannak kivételek. Engem pl. totál érdekelt ez, hogyan alakult ki nála. 

Már megvettem a jegyemet San Franciscoba. Úgyhogy vigyázz KATA MERT JÖVÖK☺️☺️💜. 

Amikor megérkeztünk ide rögtön megismerkedtem a nővérrel. Semmi baj nem történt, szimplán hiányzik az otthonom és mondták, hogy ő lesz itt mindenki anyuja 😁, ezért kiöntöttem neki a lelkem. 

Végre kaptam egy hálózsákot. Yay, nem fogok megfagyni. 

Megint megjártuk a Wallmartot...istenem az a hely egy pénznyelő (van ilyen szó egyáltalán? 😂). Vettem egy csomó mindent..csomó hasznos dolgot..hasznos...mint 2 könyv meg egy pikachu bögre. 😅😇