Az első lépések...

Május 28.: reggel korán keltem, ami azért is furcsa, mert szerintem mindenki tudja, hogy simán elalszom 10-11ig. Na de kikeltem az ágyból és kimentem felfedezni a környező utcákat, kávézókat. Főként A KÁVÉZÓKAT! Manhattan utcáin elég könnyű közlekedni. Én a 11. Utcában voltam egy éjszakát és a párhuzamos utcák egyel növekednek vagy csökkenek attől függően, hogy jobbra vagy balra mész. Az utcákra pedig ugyanígy feküdtek a sugárutak, szóval első, második...stb. 

Meglátogattam a jegyautomatát a metro aluljáróban. Érdekes amugy, hogy egy országban sem magyarázzák el, hogy az a jegy mire és miért jó? Ennyire egyértelmű? 🤨 

Mindenesetre 20 perc tétovázás után továbbálltam, nem akartam, hogy bárki is valami rosszra gondoljon. Vissza mentem a szállásra összepakoltam a cuccaimat és 20 perc séta után megtaláltam a híres 5. Sugárutat.

Séta közben egy igen furcsa dolgot láttam, egy templomot...neem nem a templom volt a fura hanem ahogy kinézett. Értitek...kint vagytok New Yorkba minden nagy minden mondern erre az egész közepette meglátsz egy ilyet.

Kb. 2 órát sétálhattam, amikor is viszzakellett fordulnom, hogy elérjem a repcsit. Számomra furcsa volt, hogy összesen két azaz 2 szuvenír boltot láttam egész idő alatt. Időközben megálltam a Dunkin Doughnutsnál is, hogy igyak egy kávét és kipróbáljam a dupla csokis fánkjukat. Majd újból visszatértem a szállásra, összepakoltam és elindultam a La Guardia repülőtérre. 2 metróval és egy busszal mentem ki. Először el is rontottam az oldalt, ami a 23kg-os bőrönddel elég szar volt. De szerencsére nem kellett még egyszer lehúnom a "metrocard-omat" (ez olyan mint Londonban, töltesz rá pénzt és minden bemenetelnél le kell húzni, mint egy bankkártyát), hanem az ablak mögött ülő emberke egy "meem" kiséretében átengedett. Egy kis magyarázat az angolul nem tudó ismerősöknek. A szó azt jelent hölgyem, asszonyom (ma'am). Mivel mi magyarok ilyet nem használunk, legalábbis engem még csak "elnézéssel" szólítottak meg, annak ez úgy tünhet mintha valaki az anyját hívna. Szegény csávó hiába szólítgatott süket fülekre talált. Persze a végén megfordultam kínomban, hogy töltsek pénzt a kártyámra és akkor észrevettem, hogy integet és mutogat nekem. Na de az akadályokat átlépve kijutottam a repülőtérre. Mintha valaki azt mondta volna hogy ez a legkisebb New Yorkban. Mondjuk az ottani épületekhez szokva tuti ígyis van. Nekem még ígyis óriásinak tünt. A,B,C, és D terminál a különböző repülőtársaságok miatt. Én Deltaval repültem, ami a C terminál. A becheckolás szuper gyorsan ment. A maradék 1.5 órámban pedig ettem, ittam és netflixeztem. Párszor zargattam a pult mögött álló csajt is, mivel a mindenki oda ment a beszálló kártyájával. Mondom akkor én is. Nyújtottam neki én is erre annyit válaszolt, hogy ez a beszálló kártyám. Mondom tényleg? Ki hitte volna...

Szóval még mindig nem jöttem rá miért ment oda mindenki. A repülő egész kényelmes volt, kétszer két ülés volt egy sorban. Kettő a jobb és kettő a bal oldalon. 

Amikor a Stewardess elkezdte osztani az innit nem is foglalkoztam vele hiszen tudtam, hogy fizetni kell érte. DE NEM! Ez bizony nem Európa 😂. 2 óra repülés után megérkeztem Greensboroba és két lány már várt minket, hogy felvegyenek és a táborba vigyenek minket. Elkocsikáztunk a Wallmartba először. Igazából annyira ki voltam fáradva, hogy sokra nem emlékszem. 

Május 29.:

Szintén korán keltem reggel. Hihetetlen! Két másik lánnyal kimentünk körülnézni a táborba, ami egy erőben van és 1.5 órányi séta nután megállapítottuk, hogy marha sok a bogár és, hogy szegény ausztrál csajt senki nem érti meg az akcentusa miatt. 

Érdekes volt, mert kb. 30 perc után valamennyire hozzá szokott a fülem viszont addig minden mondata után mondtam neki, hogy ismételje már meg. Reggel 9kor volt a reggeli. Na most én nem értem, hogy lehet palacsintát enni reggelire, de biztos ennek is meg volt az oka. Személyes kedvencem, hogy sokan azt állítják, hogy itt aztán meg lehet hízni. Ebben biztos is vagyok, de nem ilyen kaja adagok mellett. Konkrétan ma egésznap annyit ettem mint amúgy általában otthon egy ebédre. Szóval ha ilyen feltételek mellett valaki el tud hízni annak le a kalappal. Mondjuk tény, hogy emiatt én is vettem 2 zacskó chipset. De ez nem is lényeges. Amúgy nagyon sokat esett az eső, marha párás volt a levegő. Ennek az lett az eredménye, hogy a nap felében mindenki jött átöltözni, kiszakadt a zoknim és csupa saras lett a cipőm. 

Nagyon érdekes volt, ahogy 3 különböző angol akcentus keveredett. (Amcsi, britt és Ausztrál) Természetesen a nap végére csak ültem közöttük és mosolyogtam mintha értném. Nagyon nehéz, és a legjobb, hogy mindegyik a maga kis szlengjét használja, hadarnak mint állat és vannak olyan szók amiket teljesen máshogy ejtenek. Pl.: reggel megkérdeztem az ausztrált, hogy mi azaz épület, ami mellett elhaladunk. Azt mondta, hogy "fűd hó" 😂😂 mondom Mi??? Szegénykém épp a food hall-t (fúd hól - étkező) akarta mondani, de nekem nagyon nem esett le. Persze nem ez volt az egyetlen, amikor vissza kellett pörgetnem az agyamba, amit mond valaki és lassabban lejátszani. De majd csak hozzá szokok. Szerencsére van még itt 3 másik magyar lány, akiknek panaszkodhatok 😁😂 és megbeszélhetjük a dolgokat. Tudom tudom...nem jó! De kell egy kis önbizalom, hogy nem vagy egyedül. Kb. 4-5 nap és úgyis elkülönödünk. Csütörtökön kezdődnek a tréningek. 

A mai nap tetőpontja pedig az volt, amikor a papír munkákat végeztük és regisztrálni kellett az oldalon egy papír miatt. Az oldal az én útlevelemre azt adta ki, hogy "Nincs regisztrálva ilyen utazó". Kérdeztem is a mellettem álló főnököt, hogy most haza küldenek? 😂😱 persze nem. Ő sem értette mi a helyzet, de majd holnap újra próbáljuk. Szóval egy nem hivatalos bevándorló lettem 😅😅. A magyarázat az volt, hogy a hosszú hétvége miatt lehet még nem kerültem sorra. Remélem is, hogy ez a helyzet...

Ma is mentünk a Wallmartba, igazából a helyet nagyon felfújják. Hogy milyen jó, de olyan mint egy nagyobb Tesco. Persze szuper, hiszen mindent megtalál benne az ember szóval konrétan mintha a bicikli boltól kezdve a mindenféle ruhákat, ételeket, elektronikát és barkácsoló dolgokat egy üzletbe rakná az ember. Egy csomó dolgot vettem. Köztük egy literes starbucks kávét és a mosáshoz szükséges dolgokat (őszinten fogalmam sincs, hogy kell használni őket, de majd megmutatják nem? ). Vettem szikszalagot, hintőport és töltő adaptereket. 

Úgy ámblokk imádom a mentalitását az egésznek. Reggel még játszottunk is. Kezdek mindenkivel beszélgetni és ismerkedni. Az első lépések mindig nehezek, főleg ha egy anyanyelvű előtt állsz. 3x is átgondoltam, hogy tuti nem égetem e le magamat ha ezt mondom.. 😅 addigra már más lett a téma. De ebbe az ember belejön, így estére már minden könyebben ment. Már a Britt akcentust is értem...vagyis kezdem érteni. Az elkövetkezendő napokban a tréning miatt még kevésbé leszek elérhető...azért próbálok majd válaszolgatni a "kedves aggódó anyáimnak" 😘. 

Külön kérésre Drága lovasedzőmnek:

Itt vannak a képek, cukik, de megesznek! Komolyan, az egyik megakarta enni a karomat. A másik meg megijesztett...